Zselic

Észak-déli irányban futó, széles dombhátakkal és lankás völgyekkel tagolt pannonkori dombvidék. Uralkodó talajtípusa a löszön kialakult barna erdőtalaj és a barnaföld.
Kiváló minőségű, jó növekedésű bükkösök, gyertyános-tölgyesek és a szárazabb termőhelyen cseresek, valamint akácosok a gazdálkodás szempontjából legfontosabb állománytípusok.
A nyár és fenyő aránya együtt 9 %.
A zselici táj legértékesebb állományalkotó őshonos fafaja az ezüsthárs, amely az üdébb termőhelyeken a bükk-kel alkot nagy fahozamú természetes társulást.
A ZSELICI EMBEREK vendégszeretete határtalan. A szállók, panziók és vendégházak tulajdonosai mindenekelőtt arra törekszenek, hogy családias hangulatot varázsoljanak a pihenni vágyó vendégek köré. Ennek ékes bizonyítékául szolgál, hogy az egyes porták szolgáltatásaikat ismertető kiadványukban mindig kitérnek arra, hogy kutya, macska van-e a ház körül. "A háznál cica van, kutya hozható" - olvashatjuk egy helyen, míg máshol az állatok szinte beletartoznak a szolgáltatásba: "Az udvarban kutya, macska van, háziállat nem hozható". A zseliciek szívesen adnak, még akkor is, ha ők maguk esetleg szűkösen élnek. S ha a kedvességüket csak egyszer is megtapasztalja az ember, biztos lehet benne, hogy szíve visszahúzza még Dél-Magyarországra.

Földrajzi jellemzői:

  Tengerszint feletti magassága: 140-300 m
  Évi csapadék mennyiség: 710 mm
  Évi átlaghőmérséklet: 7,5 Celsius fok
  Jellemző talajtípus: barna erdőtalaj
  Jellemző növénytársulások: gyertyános tölgy, ezüsthársas bükkös
  Jellemző fa- és cserjefélék: tölgyfélék, bükk, gyertyán, ezüsthárs
  Terület mérete: 10.000 hektár
  Előforduló növényevő: gím, őz, muflon, dám, nagyvadak.
  Növényevő nagyvad: gím, szarvas, jól alkalmazkodik az adott élőhely kínálatához.